Kovách Imre (TK SZI) az első vendége Kerényi György NER-ről szóló sorozatának (Szabad Európa)

"Hogyan teremt a Nemzeti Együttműködés Rendszere társadalmi stabilitást? Hogyan némítja el a társadalom alsó egyharmadát, akiktől jelentős forrásokat von el?" 

Kovách Imrével beszélget Kerényi György a Szabad Európa rádióban. Az adás meghallgatható a következő honlapon: „Akik lentre születtek, azokat ott tartják, hibernálják”: Kovách Imre szociológus a NER társadalmáról - Élet a NER-ben 1. rész

A beszélgetés szöveges átirata itt olvasható: Haszonélvezők, társutasok és hibernáltak: Kovách Imre szociológus a magyar társadalomról ‒ Élet a NER-ben I. rész

Részlet az átiratból:

"Az integráltság szükségszerű állapota a társadalomnak, a dezintegráltság pedig egy nem megfelelő létforma?

Egy jól működő közösség, jól működő nemzet jól integrált társadalmat jelent. Ilyenkor az integráció szervezésében, létrehozásában fontos szerepet játszó intézmények, csoportok működése általánosan elfogadott. Sikerült olyan célokat, normákat, értékeket, viselkedési szabályokat találni, amelyeket a többség betart.

A dezintegráció többféle értelemben használható. Vonatkozik azokra, akik bármi okból, de csak nagyon lazán kapcsolódnak egy ilyen társadalomhoz. Többnyire azért, mert kipörögtek vagy kitaszíttattak onnan.

Tehát a normaszegők, bűnözők, magányosok?

Igen, de azok is, akik önhibájukon kívül annyira szegények, hogy egy társadalomnak nagyon a peremén élnek. A dezintegráltság a társadalom különféle szintjein is létrejöhet, az egyéné vagy a kiscsoporté különösen. Társadalmi mértékben a dezintegráció által a nagyon szegények, a majdnem nincstelenek a veszélyeztetettek.

Miért viselik el az emberek a jelentős társadalmi különbségeket? Azt, hogy nekem nincs, a másiknak viszont van? Hogy vannak hatalmasok, akik nekem parancsolgatnak? Hogy tudom, hogy az én gyerekemből úgysem lehet orvos, és ő is közmunkás lesz?

Egyrészt a közmegegyezés miatt, amiről beszéltem. Ha egy társadalom úgy működik, és minden társadalom úgy működik, hogy abban vannak egyenlőtlenségek, akkor az alul levők, akiknek elvileg a legtöbb okuk van arra, hogy ne fogadják el egy adott kor adott társadalmának a működését, mégiscsak találnak olyan életcélokat, vagy van arra lehetőségük, hogy ha ő nem, de a gyereke feljebb kerülhet.

Vagy ha egy viszonylag gazdag társadalomról van szó, amelyik az alsó középrétegek, vagy az alsó egyharmad felső részei számára is viszonylag elfogadható életszínvonalat nyújt, akkor nincs ok arra, hogy lázadjon. Mert egy lázadás mindig rizikóval jár, akár egyéni, akár csoportos szembefordulásról van szó. Megvan a kockázata, hogy a társadalom megbünteti, és még rosszabb helyzetbe kerül az, aki nem fogadja el ezeket az egyenlőtlenségeket. Bármelyik évszázadára gondolunk az emberi történelemnek, mindig voltak elégedetlenkedők és nem elégedettek. Hogy ezek hogyan fejezik ki mindazt, amit el szeretnének mondani a többieknek…"