Az emlékezetkutatás fiatal irányzata, az emlékezettörténet feltárta az utóbbi időben, hogy hogyan változott meg múlt, társadalom és politika viszonya a nyugati világban az 1970-es évektől kezdve. Ezen átalakulást elsősorban a holokauszt emlékezetének ki- majd átalakulásaként értelmezik. Azt a folyamatot írják le, amely során a holokauszt emlékezete az 1970-es évektől fokozatosan elszakadt történeti-földrajzi kontextusától és általános kulturális jelentőségre tett szert. Ennek során a múlt (mint emlékezet) elsőrendű hatalmi-politikai kérdéssé vált, és olyan államok feletti politikai tér jött létre, amelyet a társadalmi cselekvés és konfliktus meghatározott módjai jellemeznek ("emlékezetek összecsapása", áldozati versengés, jóvátételi politika, stb.). A kutatás a transznacionális (európai) hatalmi tér működésének történetileg megalapozott kritikáját végzi el: múlt és politika társadalmi viszonyának jelentőségváltozását vizsgálja történeti példán. A megoldandó probléma tehát kettős. Egyrészt társadalomtörténeti, amennyiben feltárja emlékezet és politika konstrukciójának történeti változásait Magyarországon a második világháború végétől az ország uniós csatlakozásáig, amikor az ország teljes jogú tagja lett az európai hatalmi térnek. E társadalomtörténeti folyamat során a múlthoz fűződő hatalmi viszony átalakult előbb az államszocializmussal, majd az európai politikai térbe való integrációval. Másrészt, a kutatás kritikai, amennyiben az emlékezettörténet vizsgálatával hozzájárul a fennálló diszkurzív rend meghatározta társadalmi konfliktusok kritikai szociológiai vizsgálatához. E kritikának különös jelentőséget ad, hogy a kutatás a (poszt)szocialista "keletet" vizsgálja.